Egy kis finomság és egyéb gondolatok

2011 január 5. | Szerző: manyeszka |

 Tegnap kénytelen voltam vele összefutni, mert egy fontos kütyüm nála marad. Megkértem az egyik barátomat, hogy kísérjen el, mert nem tudtam mire számítsak, esetleg kell e férfi meggyőzőerő ahhoz, hogy visszaadja ami jár. Vigyorgott mint a tejbe tök, nagyon udvariasan viselkedett, persze voltak tanuk is és mivel éppen a nagy varrataimat mentem kiszedetni a hasamból még utánam is kiabált, hogy hívjam fel, mert akarja tudni , hogy hogy vagyok.

Nem most kell jó-pofizni -gondoltam-, de csodák csodája csörgött a telefon és érdeklődött. Nem hatott meg…

Érdekes azért, hogy az esti telefonbeszélgetéseink most hiányoznak, de hogy egy klasszikust idézzek: ezt elkúrtuk(tad), nem kicsit, nagyon….