Még mindig csak itthon

2011 január 7. | Szerző: manyeszka |

 Utolsó hétköznapomat töltöm itthon, hétfőn ugyanis munka.

Egyrészt várom, másrészt kicsit félek tőle. Rengeteg meló vár, káosz, kupi, statisztika hegyek, a főnököm, stb., viszont arra jó az egész, hogy elterelje a figyelmemet a hülye, depresszív gondolatokról.

Most is voltak nálam barátok, de igazából nem tudtak kirángatni ebből a hülye révületből. Főleg akkor estem hanyatt, amikor azt mondta az egyik haver, hogy “mint nő biztosan nem kívánt az illető”. Lehet, (hogy igaza van és hogy tud ez fájni a fenébe is) de akkor is egy férfiben nem él semmilyen vágy, ha egy nő ott fekszik mellette és ha csak minimálisan is, de közeledik hozzá. Mert, hogy még közeledni is féltem, nehogy haragra gerjedjen, mert voltak ilyen érzéseim, sőt tapasztalataim is. Ezek is most jutnak az eszembe, ez olyan furcsa. Pedig azzal kezdtem a kapcsolatunk elején, hogy a kommunikáció mennyire fontos, és mégis vele beszéltem meg a legkevesebb problémámat, kétségemet. Azt hiszem azért, mert nem talált megértő fülekre.

No… hát, jó gondolatok foglalkoztatnak mi???? Tudom, hogy sült bolond vagyok, de sajnos most még van időm gondolkodni. 

Tudom, hogy ez így (mármint külön) sokkal jobb, és nem ő hiányzik, hanem valaki, meg sem tudom igazán fogalmazni. Csak olyan magányos vagyok, ülök itt, pötyögtetem a gépemet hülyeségeket írok, hajtogatom ugyanazt, és nem jutok közelebb ahhoz,  hogy legalább megnyugodjak, hogy legalább tudjam már magam valahová tenni, a béka segge alatti pozíció kivételével.